Na igen, nálunk sem megy minden elsőre, mint a karikacsapás. Aki rendszeres nézője a Builder Gasztro rovatnak, az tudja, hogy előszeretettel próbálok ki életemben először, élesben új recepteket, kamera előtt, "úgyis sikerülni fog" felkiáltással. Ez az esetek 99%-ában így is van. Kivéve, amikor nem.
Remek példa erre az ízületbarát csokis süti esete (hozzávalók kattintás után). A koncepció nagyon egyszerű volt: egy piskóta jellegű, csak annál tömörebb, mandulával és étcsokival megbolondított tésztát terveztem kisütni szilikonos sütőformában, majd ezt leönteni fehérjével ízesített zselatinnal. Remekül kigondoltam, hogy amint kész a piskóta, szépen ráöntöm a tetejére a zselatint, és az úgy majd jól ott is marad, kirakjuk az erkélyre dermedni (volt vagy mínusz 10 fok), és voilá, kész a süti! Majdnem így is lett.
A dolog két ponton hibádzott. Az első apróbb meglepetés akkor ért, amikor a kész piskótára - szerencsére ennek kikeverése és megsütése nem tartogatott semmi váratlan eseményt - ráöntöttem a frissen felhevített és kikevert zselatint. Mert mi történt? Nos, a szilikonos sütőforma nagy előnye, hogy nem tapad oda a tészta a falához. Ez esetben ez azt eredményezte, hogy a zselatin kétoldalt szépen lefolyt a tészta ALÁ, majd a fizika törvényeinek megfelelően a tészta szépen felemelkedett a zselatin fölé, vígan úszkálva a folyadék tetején, így "megfordítva" az ötletemet :)) Néztük tanakodva, majd arra jutottunk, hogy ez még jobban is elsülhet, mint az eredeti ötlet, hiszen így a tészta oldalát is zselatin borítja majd, és az összes eltérés az lesz az eredeti ötlethez képest, hogy amit a süti aljának szántan volna, az lesz a teteje. Na bumm. Úgyhogy süti ki az erkélyre, és elkezdtünk összedobni a várakozás ideje alatt egy másik receptet ami már nem is tudom, melyik volt (bizony, itt egy másik óriási kulisszatitok: egy alkalommal igyekszünk egyszerre több adást felvenni).
Na de jött a második hiba. Egy icipicit ugyanis rosszul mértem fel a kinti hőmérsékletet, és a zselatin ehhez viszonyított, dermedéshez szükséges idejét. Így amikor nagy műgonddal lefordítottam a sütőformát, majd ugyanilyen óvatosan leemeltem a kész(nek hitt) sütiről, mi történt? A zselatin pár másodperc hatásszünet után szépen sutttty - elcsúszott oldalra, beterítve a tányért amire a sütit helyeztem. Egy 10 centis szakasz volt csupán, ami épen maradt, mondhatni, a terveknek megfelelően. Igazán épületes látvány volt :))
Mit lehetett tenni? Nos, az "utána" képet nyilván az ép oldalról készítettük el, a forgatás hátralévő részében pedig kizárólag a süti épen maradt 10 centis szakaszát videóztuk. ami nem olyan nagy dolog, csak picit nehéz volt kibírni röhögés nélkül az utolsó pár percet :))
Ehhez képest egész tűrhetően sikerült a dolog, íme a bizonyító erejű videó:
